Párizsi kirándulás

Mivel Karlsruhe szinte a francia határon van, már otthon elhatároztuk, hogy ha kijutunk ide 5. félévre, akkor mindenképp elmegyünk Párizsba egy hétvégére, mert nem tudjuk, mikor lenne legközelebb alkalmunk rá.

Mi négyen mechás csajok kinéztük magunknak a karácsony előtti hétvégét. Egyrészt mert akkor még nem kellett annyira keményen tanulni, hogy ne férne bele egy hétvége kirándulás, másrészt szerettük volna látni, hogy milyen a város karácsonyi hangulatban.

Egy utazási irodán keresztül mentünk. Aki még ilyesmit tervez, annak ajánlom, hogy időben foglalja le az utazást. Nekünk kicsit későn jutott eszünkbe, úgyhogy nem is tudtunk Karlsruhe-ból indulni, csak Saarbrücken-ből. Odáig még el is kellett jutni, rengeteget telefonálgattunk, mire minden tisztázódott, hogy mi hogy lesz. De az a lényeg, hogy végül lefoglaltuk az utat és nem bántuk meg J

Az indulás elég nehézkes volt, párszor át kellett szállni a vonaton, de szombat hajnali egyre megérkeztünk Saarbrücken-be. Ott összeszedett minket az utazási iroda busza, de csak 3-kor, addig beültünk egy Mekibe. A buszon aludtunk aznap éjjel, reggel pedig megérkeztünk Párizsba.  Lehetett jelentkezni szervezett buszos körbevezetésre, de mi inkább mentünk a saját fejünk után. Metróval mindent hamar el lehet érni.

Először a
diadalívet néztük meg. Nagy, és tele van díszekkel az egész, a plafontól a földig végig van faragva. Persze siralmas, hogy ez egy világháborús emlék, valószínűleg abból a pénzből csinálták, amit a vesztesektől (tőlünk) elvettek. Ennek ellenére nem hagyhattuk ki, ha már Párizsban jártunk.

Utána a Louvre múzeum következett. Jó hír hogy EU-s állampolgároknak 25, vagy 26 év alatt, vagy valahogy így, szóval nekünk is ingyenes volt a belépés. Sajnos sok időnk nem volt rá, de azért a legfontosabbakat meg tudtunk nézni: Mona Lisa, Milói Vénusz, Szfinx. Egyébként hatalmas a hely, és szerintem egy hétig is ellettünk volna, ha mindent meg akarunk nézni. Egyébként a Mona Lisa meglepően kicsi, a Milói Vénuszt meg jó volt körbejárni, mert a fényképeken mindig csak elölről látni. És amin nagyon csodálkoztunk, de nagyon örültünk neki: lehet fényképezni.

Ezután elfoglaltuk a szállást. Egy kis hotel a város szélén, 2-3 ágyas szobákkal, de ide is jön metró, úgyhogy nem volt gond.

Utána megnéztünk a Sacré Coeur bazilikát. Szép maga az épület is, meg az is tetszett, hogy micsoda élet van körülötte. Legalábbis nálunk Szombathelyen a Székesegyház körül nincs vásár, meg nem oda települnek ki a fiatalok pihenni. Itt viszont tele volt minden árusokkal, a füvön „napoztak” az emberek, egy srác foci mutatványokat csinált, rengetegen körülállták, szóval tele volt a hely. Bent a templomban viszont nyugi volt, mint bárhol máshol, nyugodtan meg lehetett nézni mindent, lehetett imádkozni, stb.

Néhány ajándékot vásároltunk, aztán következett a Moulin Rouge. Csak kívülről néztük meg, de jó volt látni. Hihetetlen mennyi 18+ játékbolt van abban az utcában, van, hogy egymás mellett közvetlenül három is néha. A másik vicces, amit útközben láttunk, az egy Mikulás-felvonulás volt. Nem tudjuk, hogy ez valamilyen hagyomány, vagy miért jött szembe kb. 100 Mikulás-ruhás, de nagyon jó hangulatot csináltak.

Ami semmiképp sem maradhatott ki, az az Eiffel-torony. Sokat kellett sorban állni, de azért persze megérte. Itt belépőt is kellett fizetni, de azt hiszem az egész hétvégén ez volt az egyetlen belépős, hely, úgyhogy nem kellett egy vagyont „kidobnunk” a hétvégére. Mikor felértünk a lifttel, már sötét volt, és nagyon szép volt a kilátás. A torony is ki van világítva ilyenkor, néha még plusz villódzó fények is megjelennek. Természetesen rácsodálkoztunk a szegecsekre is, micsoda mérnöki munka váóóóó J
De egyébként tényleg minden tiszteletünk a mérnököknek, meg akik megépítették, stb. És király hogy még mindig megvan és nem bontották le, ahogy korábban tervezték. Bár a párizsiak fele nagyon utálja, mert szerintük elcsúfítja a várost, de nekünk meg, ha azt mondják Párizs, akkor azt mondjuk Eiffel-torony.

Mivel a toronyban már mind éhen akartunk halni, kerestünk egy helyet, ahol vacsizhattunk, aztán megnéztük a Champs Elysées utcát. Nagyon csicsásan ki volt világítva így karácsony előtt egy héttel és persze tele volt bódékkal (Bode…. khmm). Szóval nagy karácsonyi vásár volt, sokat nevettünk a vicces árukon, és ettünk valamilyen édességet, aminek a nevét nem tudnám megmondani, de mindenki olyat evett, kb. mint a fánk, olyan volt a tésztája, csak teljesen más, hosszúkás alakja volt, és vaníliás cukor volt rajta.

Lehetett kb. éjfél, mikor visszaértünk a szállásra. Akkor már nagyon el voltunk fáradva az egész napos rohanástól, szóval senkinek nem volt gondja az alvással. Másnap csak a délelőttünk volt szabad, 1 órakor pedig indult a busz Saarbrücken-be. Én amennyire szeretem a hasamat, muszáj megemlítenem, hogy mennyire szuper reggelink volt. Nutella, lekvár, croissant, baguette, gyümölcssaláta, joghurt, kávé, gyümölcslé, müzli, stb, stb. Annyit ettünk, mint máskor egy hét alatt se.  J Kicsit rá kellett pihenni. Utána pedig irány a Notre-Dame.

Útközben fényképezkedtünk a Szajna-parton, szép napsütéses idő volt. A Notre Dame-ot először belülről néztük meg, nagyon szép templom, de itt sajnos nem lehetett fényképezni. Közben pont elkezdődött a szentmise. Nekem nagyon furcsa volt, hogy a főhajóban ülnek az emberek a vasárnapi misén, körben meg sétálgatnak a turisták. Kicsit belehallgattunk a szentmisébe, persze sokat nem értettünk a francia szövegből, de érdekes volt. Ez után sorban álltunk, hogy felmehessünk és onnan is megnézhessük a várost. Addig sem kellett unatkozni, mert én végig arról beszéltem, hogy mi volt hasonló, és mi volt más élőben, mint a Notre Dame-i toronyőr rajzfilmben. Például volt olyan vízköpő, mint az öreg, de olyan, mint a kövér, vagy a kigyúrt, olyat nem láttam. A végén már biztos unták a lányok, de nagyon kedvesek voltak, és nem szóltak érte. Aztán sikerült feljutni, hosszú-hosszú csigalépcsőn, és innen nézve is gyönyörű volt a város. Így láthattuk az Eiffel toronyból éjjel, és a Notre-Dame-ból nappal. Ez után sajnos megint rohanni kellett, hogy odaérjünk időben a buszhoz.

Másfél napunk volt csak, állandóan sietni kellett, de szinte mindent meg tudtunk nézni, amit akartunk, és hatalmas élmény volt. Köszönet a lányoknak a szuper hétvégéért!

Ui.: Ha olvassa ezt németes, aki ezután jön Karlsruhe-ba: ki ne hagyjátok! J