Párizsi kirándulás

Mivel Karlsruhe szinte a francia határon van, már otthon elhatároztuk, hogy ha kijutunk ide 5. félévre, akkor mindenképp elmegyünk Párizsba egy hétvégére, mert nem tudjuk, mikor lenne legközelebb alkalmunk rá.

Mi négyen mechás csajok kinéztük magunknak a karácsony előtti hétvégét. Egyrészt mert akkor még nem kellett annyira keményen tanulni, hogy ne férne bele egy hétvége kirándulás, másrészt szerettük volna látni, hogy milyen a város karácsonyi hangulatban.

Egy utazási irodán keresztül mentünk. Aki még ilyesmit tervez, annak ajánlom, hogy időben foglalja le az utazást. Nekünk kicsit későn jutott eszünkbe, úgyhogy nem is tudtunk Karlsruhe-ból indulni, csak Saarbrücken-ből. Odáig még el is kellett jutni, rengeteget telefonálgattunk, mire minden tisztázódott, hogy mi hogy lesz. De az a lényeg, hogy végül lefoglaltuk az utat és nem bántuk meg J

Az indulás elég nehézkes volt, párszor át kellett szállni a vonaton, de szombat hajnali egyre megérkeztünk Saarbrücken-be. Ott összeszedett minket az utazási iroda busza, de csak 3-kor, addig beültünk egy Mekibe. A buszon aludtunk aznap éjjel, reggel pedig megérkeztünk Párizsba.  Lehetett jelentkezni szervezett buszos körbevezetésre, de mi inkább mentünk a saját fejünk után. Metróval mindent hamar el lehet érni.

Először a
diadalívet néztük meg. Nagy, és tele van díszekkel az egész, a plafontól a földig végig van faragva. Persze siralmas, hogy ez egy világháborús emlék, valószínűleg abból a pénzből csinálták, amit a vesztesektől (tőlünk) elvettek. Ennek ellenére nem hagyhattuk ki, ha már Párizsban jártunk.

Utána a Louvre múzeum következett. Jó hír hogy EU-s állampolgároknak 25, vagy 26 év alatt, vagy valahogy így, szóval nekünk is ingyenes volt a belépés. Sajnos sok időnk nem volt rá, de azért a legfontosabbakat meg tudtunk nézni: Mona Lisa, Milói Vénusz, Szfinx. Egyébként hatalmas a hely, és szerintem egy hétig is ellettünk volna, ha mindent meg akarunk nézni. Egyébként a Mona Lisa meglepően kicsi, a Milói Vénuszt meg jó volt körbejárni, mert a fényképeken mindig csak elölről látni. És amin nagyon csodálkoztunk, de nagyon örültünk neki: lehet fényképezni.

Ezután elfoglaltuk a szállást. Egy kis hotel a város szélén, 2-3 ágyas szobákkal, de ide is jön metró, úgyhogy nem volt gond.

Utána megnéztünk a Sacré Coeur bazilikát. Szép maga az épület is, meg az is tetszett, hogy micsoda élet van körülötte. Legalábbis nálunk Szombathelyen a Székesegyház körül nincs vásár, meg nem oda települnek ki a fiatalok pihenni. Itt viszont tele volt minden árusokkal, a füvön „napoztak” az emberek, egy srác foci mutatványokat csinált, rengetegen körülállták, szóval tele volt a hely. Bent a templomban viszont nyugi volt, mint bárhol máshol, nyugodtan meg lehetett nézni mindent, lehetett imádkozni, stb.

Néhány ajándékot vásároltunk, aztán következett a Moulin Rouge. Csak kívülről néztük meg, de jó volt látni. Hihetetlen mennyi 18+ játékbolt van abban az utcában, van, hogy egymás mellett közvetlenül három is néha. A másik vicces, amit útközben láttunk, az egy Mikulás-felvonulás volt. Nem tudjuk, hogy ez valamilyen hagyomány, vagy miért jött szembe kb. 100 Mikulás-ruhás, de nagyon jó hangulatot csináltak.

Ami semmiképp sem maradhatott ki, az az Eiffel-torony. Sokat kellett sorban állni, de azért persze megérte. Itt belépőt is kellett fizetni, de azt hiszem az egész hétvégén ez volt az egyetlen belépős, hely, úgyhogy nem kellett egy vagyont „kidobnunk” a hétvégére. Mikor felértünk a lifttel, már sötét volt, és nagyon szép volt a kilátás. A torony is ki van világítva ilyenkor, néha még plusz villódzó fények is megjelennek. Természetesen rácsodálkoztunk a szegecsekre is, micsoda mérnöki munka váóóóó J
De egyébként tényleg minden tiszteletünk a mérnököknek, meg akik megépítették, stb. És király hogy még mindig megvan és nem bontották le, ahogy korábban tervezték. Bár a párizsiak fele nagyon utálja, mert szerintük elcsúfítja a várost, de nekünk meg, ha azt mondják Párizs, akkor azt mondjuk Eiffel-torony.

Mivel a toronyban már mind éhen akartunk halni, kerestünk egy helyet, ahol vacsizhattunk, aztán megnéztük a Champs Elysées utcát. Nagyon csicsásan ki volt világítva így karácsony előtt egy héttel és persze tele volt bódékkal (Bode…. khmm). Szóval nagy karácsonyi vásár volt, sokat nevettünk a vicces árukon, és ettünk valamilyen édességet, aminek a nevét nem tudnám megmondani, de mindenki olyat evett, kb. mint a fánk, olyan volt a tésztája, csak teljesen más, hosszúkás alakja volt, és vaníliás cukor volt rajta.

Lehetett kb. éjfél, mikor visszaértünk a szállásra. Akkor már nagyon el voltunk fáradva az egész napos rohanástól, szóval senkinek nem volt gondja az alvással. Másnap csak a délelőttünk volt szabad, 1 órakor pedig indult a busz Saarbrücken-be. Én amennyire szeretem a hasamat, muszáj megemlítenem, hogy mennyire szuper reggelink volt. Nutella, lekvár, croissant, baguette, gyümölcssaláta, joghurt, kávé, gyümölcslé, müzli, stb, stb. Annyit ettünk, mint máskor egy hét alatt se.  J Kicsit rá kellett pihenni. Utána pedig irány a Notre-Dame.

Útközben fényképezkedtünk a Szajna-parton, szép napsütéses idő volt. A Notre Dame-ot először belülről néztük meg, nagyon szép templom, de itt sajnos nem lehetett fényképezni. Közben pont elkezdődött a szentmise. Nekem nagyon furcsa volt, hogy a főhajóban ülnek az emberek a vasárnapi misén, körben meg sétálgatnak a turisták. Kicsit belehallgattunk a szentmisébe, persze sokat nem értettünk a francia szövegből, de érdekes volt. Ez után sorban álltunk, hogy felmehessünk és onnan is megnézhessük a várost. Addig sem kellett unatkozni, mert én végig arról beszéltem, hogy mi volt hasonló, és mi volt más élőben, mint a Notre Dame-i toronyőr rajzfilmben. Például volt olyan vízköpő, mint az öreg, de olyan, mint a kövér, vagy a kigyúrt, olyat nem láttam. A végén már biztos unták a lányok, de nagyon kedvesek voltak, és nem szóltak érte. Aztán sikerült feljutni, hosszú-hosszú csigalépcsőn, és innen nézve is gyönyörű volt a város. Így láthattuk az Eiffel toronyból éjjel, és a Notre-Dame-ból nappal. Ez után sajnos megint rohanni kellett, hogy odaérjünk időben a buszhoz.

Másfél napunk volt csak, állandóan sietni kellett, de szinte mindent meg tudtunk nézni, amit akartunk, és hatalmas élmény volt. Köszönet a lányoknak a szuper hétvégéért!

Ui.: Ha olvassa ezt németes, aki ezután jön Karlsruhe-ba: ki ne hagyjátok! J

Audi-s ösztöndíj

Alsóévesek többször kérdeztek engem erről az audis ösztöndíjról, így leírom, hogy mit tudunk mi. Fontos kihangsúlyozni, hogy mi vagyunk az első évfolyam, akiknek van ez a program, így koránt sincs még kiforrva. Én a saját tapasztalataimat írom le a lehető legpontosabban, de ettől még lehet, hogy később valami máshogy lesz.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy május végén Mádl Katalin írt egy e-mailt minden gépésznek és mechásnak: "A Campus Hungary pályázatokkal egyidőben felvettük a Magyarországon működő német cégekkel is a kapcsolatot karlsruhei ösztöndíjak érdekében. Akkor még nem tudtuk, hogy mennyire lesz eredményes a Campus Hungary pályázatunk. Az Audi-val történt tárgyalások eredmény 5 ösztöndíj lett, melyekre pályázhatnak függetlenül  az elnyert  Campus ösztöndíjtól. A feltételeket a melléklet tartalmazza. A pályázatot közvetlenül a megadott módon és címre kell eljuttatni. Kérem, hogy nekem is jelezzék, hogy részt kívánnak-e venni az Audi pályázaton." A mellékletet pedig ez:

Mivel tudtam, hogy voltak néhányan a csoportunkból, akik nem kaptak Campus ösztöndíjat, én először velük beszéltem, de közülük csak egy ember akarta megpályázni az audisat, neki viszont Mádl felajánlotta, hogy ha nem is nyeri el az ösztöndíjat, akkor megkap egy másik cégeset (talán Bosch-osat, de mivel ott nincs ilyen féléves gyakornokoskodás, így kevésbé lényeges, hogy ki fizeti). Így beadtam a jelentkezést. Nálunk összesen 7 mechás és 1 gépész pályázta meg, ebből nyertük el (az ígéretnek megfelelően) 5-en.

A kiválasztásról kaptunk előző héten egy e-mailt, amiben leírták a pontos menetet. A kiválasztás a BME-n volt, lejött Győrből 3 HR-es és 2 mérnök is a motorfejlesztésről (!!!).  Először mindenkinek egy fejenként 5 perces német nyelvű előadást kellett tartania tetszőleges témában. Illik ugye valami mérnöki dolgot választani, előny, ha saját projektet mutatsz be. Mivel vannak mérnökök is, ezért lehet rendesen nyomni a szakmai szöveget, én pl. egy általam épített távirányítós autót mutattam be, körbe is adtam egy arudino-t, és a mérnökök nézegették rendesen. Az előadás után kérdezgetnek kicsit németül, kicsit magyarul az előadásról meg az önéletrajzodról ami ott van előttük ilyenkor. Előny, ha minél több dolgot bele tudsz írni, pl MSZO projektek, versenyautó építés (FRT, bmemotion), TDK (akár folyamatban lévő is) vagy bármi más. Utána volt egy csoportos teszt, ahol kaptunk egy projektfeladatot mi 7-en. Nem kell nagy dologra gondolni, a lényeg, hogy mennyire tudsz csapatban dolgozni. Szerintem nem lehet ezt a részt elrontani, max annyi tanács, hogy ne maradj passzív, inkább kérdezz, ha valami nem világos és nyugodtan állj elő megoldási javaslattal, ha rossz az se baj. Az egész végén egy kognitív teszt (aka IQ teszt) volt. Kb ilyenre számítsatok, csak rengeteg van belőle. Készülni szerintem felesleges, azért aki németül tolja a BME-t annak ezzel nem kéne, hogy gond legyen. Konkrétan páran jóval a vége előtt befejeztük :D

Pár nappal később hívtak mindenkit az eredménnyel. Mindenkinél meg is indokolták, hogy mi tetszett, mi nem stb. Utána nyáron többször próbáltak kedveskedni, felajánlottak győri ETO - Bayern München meccsre jegyet, a győri Formula Student futamra belépőt. Sajnos én egyiken se tudtam részt venni. Szeptemberben volt egy gyárlátogatással egybekötött oklevélátadó. Jó volt 5-en gyárat látogatni, egyrészt ők is sokkal közvetlenebbek voltak, kicsit már kollégaként voltunk kezelve nem annyira vendégként. Jó volt a hangulat az egész program alatt, engem meggyőzött, hogy jó lesz ott dolgozni.

Ugye a programban min. 6 hónap szakmai gyakorlat van náluk a BSc képzés végéig. Amit sikerült megtudnunk ezzel kapcsolatban:

• az Audi Hungáriával van szerződésünk, így Győrben kell ezt ledolgozni
• lehet több részletben, de egyszerre min. 2 hónapot javasoltak, mert akkor lehet már értelmes feladatot kapni
• a gyakornoki helyre úgy fog zajlani a jelentkezés, hogy választunk egyet a kiírt pozíciók közül, írunk a HR-es kapcsolattartónak, ő összehoz egy személyes beszélgetést az adott területi vezetővel (ha jól értettem konkrétan azzal aki alatt majd dolgozni fogunk). Ő megnéz magának minket, és beszél az adott munkáról. Ezután mindketten eldönthetjük, hogy szeretnénk-e a dolgot. De elvileg részükről nem valószínű, hogy probléma lenne.
• ami a mi tervünk, hogy 6. félév utáni nyáron 3 hónapot, majd 7. félévben náluk írni a szakdolgozatot. Erre azt mondták, hogy még utánakérdeznek, hogy a szakdolgozatírás gyakorlatnak számít-e. Ez azért necces kérdés, mert mind a mi programunk, mind a szakdolgozat írás idén ősszel indult náluk, így nincs még tapasztalatuk egyikben sem. 

Az ösztöndíjat nem az Auditól kaptuk meg direktbe, hanem a Pro Progressio alapítványon keresztül. Itt volt egy olyan problémánk, hogy az Audi euróban utalta el nekik a pénzt, de mivel nekik csak forint számlájuk volt így át lett váltva, majd ők utalták nekünk forintban és mi válthattuk vissza. Nem sikerült meggyőzni az alapítványt, hogy nyissanak euró alapú számlát, így buktuk ezt az ide-oda váltás árát. Igazából nem a világ, meg ez mindannyiunknak második ösztöndíjként jött, de akkor is mégse a bankokat gazdagítsuk már feleslegesen :D

Mennyi az annyi: 740 000 Ft szerepelt a Pro Progressios szerződésen és ennyit is kaptunk meg.

Bónusz: a szeptemberi gyárlátogatáson fölmerült, hogy szívesen megnéznék egy németországi gyárat is, és felajánlották, hogy segítenek ebben. Így végül november közepén tudott elmenni közel a teljes karlsruhei magyar csapat (VIK-esek is, összesen közel 30-an) a neckarsulmi gyárba. Sajnos én a TDK konferencia miatt kénytelen voltam kihagyni, de nagy élmény lehetett azoknak, akik el tudtak menni.

Üdv:

Márk

Kiutazás, első napok

Vasárnap este - Indulás otthonról

Mi szerveztünk külön buszt, ami kijött, lerakott minket és visszament. Így ismerőstől bérelve 25k HUF volt/Kopf. Igaz, hogy busszal/vonattal ki lehetett volna hozni olcsóbban, de így (viszonylag) háztól-házig jött, és akármennyi csomagunk lehetett (amit ki is használtunk, fejenként 3-4 bőrönd volt az átlagos). Ami problémaként merült föl, hogy a buszosoknak megadott idő után muszáj megállniuk és pihenniük. Így hiába volt két sofőr, itt Karlsruhéban nagyon kevés idejük volt már a megállásig, meg elég szűkek is az utcák, úgyhogy végül nem vittek mindenkit teljesen a kolijáig, de segítettünk egymásnak elvinni a csomagokat. Ezt a későbbi évfolyamok megszervezhetnék jobban :) Ennek ellenére hatalmas köszönet Tóninak, hogy megszervezte az egészet, elég nagy szívás lett volna vonattal kirángatni a cuccokat.

Hétfő

Hétfő reggel értünk ide, az egész nap azzal telt, hogy mindenkit eljuttattunk a kolijába, segítettünk cipekedni, aztán beköltözés. Beköltözéskor házmesterrel átnézni a szobát, eldarálja, hogy mi merre hány méter. Btw koli. Hát eléggé más mint a Kármán :D Itt ilyen WG-k, Wohngemeinschaft-ok, lakó közösségek vannak, vagyis mindenkinek saját szobája van és egy folyosóra jut 5-15 ember, akiknek közös konyha-fürdője van. Viszont a konyha-fürdő takarítása a WG feladata, amit általában úgy oldanak meg, hogy be van osztva, hogy ki mikor mit csinál, aztán hét végén továbbadják a feladatot szépen körben. Ilyen feladatok egyrészt a konyha, fürdő, folyosó takarítása, másrészt a közös cuccok bevásárlása (wc papír, mosogatószer), szemét levitel, ilyenek. Hétfőre kb ennyi feladat volt, hogy beköltözés, és pihenés.

Kedd

Minden évben van egy Wilkommen Frühstück a KIT-n, amire kijön Mádl Kati, meg az itteni segítőink (vik-es és gépész felelős, International Student Office-ból valaki, meg a KIT vezetősége részéről még egy arc). Ez tényleg reggelit jelent, vagyis adnak kaját is :D Ezutáni feladat a beiratkozás, bankszámla és bejelentkezés. 

Beiratkozás: figyelem, csak délelőtt vannak nyitva, jobb úgy készülni :D. Ezek kellenek hozzá, a legjobb ha már a Willkommen Frühstücknél nálad vannak és rögtön utána mentek. Ha csak másnap juttok el a beiratkozáshoz, mint mi, az se para, de akkor többet kell várni a diákra. Na szóval ezek kellenek a beirtakozáshoz:

• a kit oldaláról kinyomtatott felvételi határozat, Zulassugsbescheid. Erről kaptunk még előtte emailt, én pl már otthon kinyomtattam
• a tandíj (Semesterbeintrag, nálunk 67.7 EUR volt) átutalása a kit-es számlára. Na ez magyar számláról utalva ~2500 Ft-os utalási díjat számolnak föl. Ugyanakkor amíg ez meg nem érkezik nekik, addig nem kezdik legyártani a diákod (a beiratkozáshoz elég az utalási bizonylat kinyomtatva). Mi ezt itt kint utaltuk, felsőbbévesek segítettek, akiknek már volt itteni számlájuk. Későbbi évfolyamoknak én javaslom, hogy ezt még játsszák be otthonról, hogy keresnek valaki felsőbbévest (akár pl engem) és akkor segítünk utalni a német számlánkról. És akkor ennyivel hamarabb kaptok majd kint diákot.
• két igazolványkép, megéri otthon megcsinálni
• Nachweis der Krankenversicherung - bemész a magyar EU-s TB kártyáddal egy itteni biztosítóhoz (AKK vagy Technische Krankenkasse, mindkettő van az egyetem mellett) és ők adnak egy papírt, hogy te otthon biztosítva vagy. Pénzbe nem kerül, meg szerintem semmi extrát nem is nyújtanak, de kell ez a papír a beiratkozáshoz.
• és persze egy személyi/útlevél. Vigyázat, mert aki 14 évesen csinálta a személyit, annak kb most fog lejárni!

A beiratkozás kb annyi, hogy ki kell tölteni egy féloldalas formanyomtatványt, elveszik a fenti papírokat, a Zulassungsbescheidot lepecsételik, hogy beiratkozás megkezdve és visszaadják (ez kell majd a városi üdvözlő csomaghoz, ld később) és annyi. Aztán majd 2 hét múlva jön a diák meg a studium.kit.edu-ra a user/passwd (kb helyi NEPTUN, csak kicsivel több). Amíg nincs diákod, addig jó hurcolni ezt a lepecsételt Zulassungbescheidot.

Bankszámla: a kolidíj befizetéséhez muszáj itteni számlát nyitni, de amúgy is ingyenes. Nálunk a csapat nagyobbik része a Sparkassehoz ment, én a VolksBankhoz. Fontos, hogy csak időpontra fogadnak, úgyhogy azt előre kell foglalni (akár otthonról is). A számlanyitásnál korrektek, elmagyarázzák, hogy mit írsz alá (jó ha a felét érted, de megnyugtató a tudat, hogy végülis érhetnéd is xD ). A végén megdicsérik a némettudásodat, meg általában kedvesek. Nekem konkrétan kocsmát is ajánlottak, hogy hol vannak jó bulik :D Utána 1-2 hét mire megjön a kártya és külön levélben a pin kód, addig kp-ből kell élni, ezt tartsátok észben. Magyar kártyát (VISA, Mastercard stb.) elég kevés helyen fogadnak el, úgyhogy arra nem éri meg építeni, de próbálkozni lehet.

Bejelentkezés a városba: szintén kötelező, meg hasznos is. Városházán szintén lehet időpontot foglalni, de fogadnak csak úgy is, bár akkor lehet várnod kell. Szerencsére van sorszám, úgyhogy mi addig elmentünk a bank időpontot kérni. A bejelentkezésre ha viszed a lepecsételt Zulassungsbescheidot akkor rögtön megkapod a Begrüßungspaket-et, üdvözlőcsomagot, amiben van 5x10 EUR utalvány, biciklikölcsönzős utalvány és ami a legfontosabb egy féléves bérletről szóló kupon. Praktikus ezt rögtön beváltani, a városházával szemben van a KVV (helyi BKV) székháza, ott adnak érte rögtön bérletet. A bérlet nem csak KA-ban érvényes, hanem az egész KVV hálózatán, és azon a területen belül a Nahverkehr vonatokra is (R, IRE, RE). Erről itt a kvv emailje. Ha ekkor még nincs lepecsételve a Zulassungsbescheidod, akkor vissza lehet menni később is, és akkor sorszám nélkül kiadja a pultos kiscsaj a csomagot.

Studentenwerk-es szerződések: aka. koli szerződés. Meg van adva egy időpont, hogy mikor kell bemenni, nekünk 2. hét kedd-szerda reggel volt. Vinni kell a lepecsételt Zulassungsbescheidot, amit elvesznek (jó lefénymásolni előtte), két fényképet, bankszámlád adatait (én vittem az egész bankos mappát), személyit. Gyorsan megvannak vele. Onnantól ők emelik le minden hónapban a kolidíjat a számládról. Btw kolidíj. Attól függ, hogy milyen messze vagy az egyetemtől, mekkora és mennyire felszerelt a szobád és hanyast dobnak egy dobókockával. Nálunk a minimum 194 EUR/hó, a maximum 278 EUR/hó, az átlag 235 volt. A kolit mindenkinek ők osztják, szóval ez nem rajtunk múlott.

Nekünk ezek a dolgok eltartottak szerdáig, utána már csak annyi dolgunk volt, hogy várjuk a diákot és a bankkártyát és felfedezzük a várost.

Márk

Első bejegyzés

Közös lónak túrós a háta. Hát igen, a Campusos pályázatnál mindenki mondta, hogy milyen jó ötlet ez a közös blog, meg hogy ha mindenki csak havi egyszer ír, az is kétnaponta egy bejegyzés (mechások kb 15-en vagyunk), de amikor itt voltunk, hogy kezdjük, akkor valahogy senki nem vette rá magát. Így tehát elkezdem én.

Kik vagyunk mi és mi ez a blog?

A blog szerzői a 2011-ben a BME-n kezdett német nyelven tanuló mechatronikás csoport, akik 2013 őszi-téli félévét a Karlsruhei Műszaki Egyetemen (Karlsruher Institut für Technologie - KIT) töltjük. BME-n a német nyelvű mérnökképzés már a 1992 óta van, és ennek keretében azóta tanítanak otthon magyar tanárok német nyelven diákokat. Ennek a képzésnek már része a kezdetektől, hogy az 5. félévben azok, akik nem csúsztak semmilyen németes vagy mintatanterv szerinti szakmai tárgyal, egy félévet a KIT-en tölthetnek. Ezt egészen 2012-ig a DAAD és magyarországi német cégek finanszírozták. Azonban ők csak megadott számú helyet biztosítottak (ha jól tudom 15 DAAD + 10 céges), és így a vége felé már egyre többször volt olyan, hogy csak a legjobb átlagúak juthattak ki, a puszta egyenesben maradás nem volt elég hozzá. 2013-ban azonban a DAAD megvonta a projekt támogatását arra hivatkozva, hogy már 20 éve fizetik, és ők nem szoktak ilyen sokáig támogatni semmit. Így a projektért felelős tanárnő, Mádl Katalin új forrást keresett az ösztöndíjhoz, és így találta a Campus Hungary ösztöndíjat, ami épp ebben az időben indult (talán 2012-ben, de lehet csak én nem hallottam róla korábban). Ez egy Erasmushoz hasonló, de magyar állami finanszírozású ösztöndíj, ami azonban az Erasmussal szemben ténylegesen eleget fizet a kinti léthez  (ez nálunk olyan 550 EUR/hó-t jelentett, de ebből akár a fele is elmehet kolira, erről majd később), viszont cserébe a több pénzért nehezebb is elnyerni. Előny a műszaki vagy természettudományos képzés (nekünk ugye ez adott volt), küldő és fogadó egyetemről ajánlás (ezt megszerezte Mádl), ha elfogadják itthon a tárgyakat (ez szintén adott volt, a német képzés 20 éve alatt eléggé be lett járatva az elfogadtatás) és ezek mellett a jó átlag számított. Mádl azt mondta, hogy azok kapják meg az egyetemi ajánlást, akiknek 3.5 fölötti az átlaguk, de szerencsére a mechások közül közel mindenki megfelelt ennek. Aztán a Campus ösztöndíjat végül egy ember kivételével mind megkaptuk mechások, de nem teljesen tiszta, hogy őt miért utasították el, hiszen nem neki volt a legrosszabb átlaga, bár az is igaz, hogy nem is a legjobb.

Emellett forráskeresés közben Mádl fölvette a kapcsolatot az Audival, akik 5 ösztöndíjat ajánlottak még a Campus előtt. Ezeknek azonban szigorú feltételei voltak, konkrétan az, hogy miután hazajöttünk, az Audi Hungáriánál, Győrben min. 6 hónap szakmai gyakorlatot kell eltölteni a BSc diploma kézhezvételéig. Végül mivel aki akart, az kapott Campus ösztöndíjat, az Audist szinte csak olyanok pályáztuk meg, akiknek ez már 2. ösztöndíj volt. A pályázatra való kiválasztás voltaképp egy állásinterjú volt, hiszen az Audi nem jószívűségből fizet havi 500 EUR-t nekünk, hanem hogy utána náluk kamatoztassuk tudásunkat. Az audis féléves szakmai gyakorlat kivitelezéséről egyelőre nincs semmi bővebb infónk, mert mi vagyunk az első évfolyam, de úgy tervezzük, hogy 6. félév utáni nyáron dolgozunk náluk, majd a 7. félévben ott írjuk a szakdolgozatot is. De ezt még meg kell beszélni velük, bár azt mondták, valószínűleg nincs akadálya, csak mind a mi programunk, mind a szakdolgozat írás most ősszel indult, és emiatt voltak kicsit bizonytalanok.

Kiknek szól a blog?

Egyrészt vállaltuk a Campus Hungary felé, hogy írunk egy blogot az itteni élményeinkről, másrészt pedig a későbbi évfolyamoknak is szeretnénk segítséget nyújtani, mert mi viszonylag nehezen jutottunk hozzá hasznos infókhoz az itteni életről. Emellett persze minden érdeklődőnek is szól a blog, családtagoknak, barátnőknek, barátoknak, mindenkinek, akit érdekel, hogy mik történnek velünk itt kint.

Márk